A csavargók éjszakája
A csavargók éjszakája
Szereplők (16)
Mária
József
Ebkapor
Nyitvaróc
Csillag
- angyal
- angyal
- angyal
- angyal
Híves /pásztorlány/
Öreg
Konok
Bojtár
Gáspár
Menyhért
Boldizsár
(bejön a 4. angyal)
4. ANGYAL: Szállj, szállj szívünk reménye! Boruljunk le Jézusunk elébe! Ragyogjatok csillagok fénynek oszlopával, szent biztatással! Születőben a Megváltó! (elmegy)
CSILLAG: Indul Gábriel, zeng az angyalok kara, vidám szivárványt szór a borulatra. Igéje napfény lesz. Ő lesz az emberek Megváltója, mert Isten nélkül az ember olyan, mint a partra vetett hal, mert Isten nélkül az ember olyan, mint fűszál a homokban. Zendüljön fel boldog dala angyalok karának, dicsőséges karácsony-est, imádkozva várlak.
(bejönnek az angyalok, a csillag is megáll az Istállónál)
1. ANGYAL: (dúdolgat) Dicsőség mennyben az Istennek…
2. ANGYAL: Pszt! Hallgass már el! Ezt majd csak éjszaka szabad énekelni.
1. ANGYAL: (megijed) Hú, ezt el is felejtettem. De akkor most mit keresünk ebben a barlangban?
3. ANGYAL: Ej de feledékeny vagy! Hát előre kell jelezni a születését.
4. ANGYAL: Kinek kell jelezni?
3. ANGYAL: Nézz már az orrod elé! Hát a gyerekeknek!
1. ANGYAL: Gyerekek! Nagy örömhírt mondunk nektek.
2. ANGYAL: (oldalba üti) Nem így! Egyszerre!
KÖZÖSEN: Nagy örömhírt mondunk nektek. Ma megszületik Megváltótok Dávid
városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.
(Oldalról zörgés hallatszik)
4. ANGYAL: Hé! Ki zörög ott? Már itt lenne az ökör és a szamár?
(A sarokból előmászik Nyitvaróc)
NYITVARÓC: Nem vagyok én sem ökör, sem szamár.
2. ANGYAL: Talán pásztor vagy?
NYITVARÓC: Sem ökör, sem szamár, sem pásztor nem vagyok.
1. ANGYAL: Ha mégis az lennél, hozzátok csak este megyünk.
3. ANGYAL: De el ne aludjatok, úgyis felébresztünk benneteket! (kiszaladnak)
NYITVARÓC: Hát ezek meg kik lehettek? Csak úgy fénylett a képük nekik.
Látszik, hogy úri népek, nem olyan ágrólszakadtak, mint én vagyok.
(Belép a másik csavargó)
EBKAPOR: Szervusz cimbora! Te is láttad az angyalokat?
NYITVARÓC: Angyalok lettek volna?
EBKAPOR: Hát verébnek túl nagyok lennének, a magunkfajta pedig nem visel szárnyakat.
NYITVARÓC: Mesebeszéd pajtás! Az angyaloknak nincs is szárnyuk, de üsse kő, felőlem azok is lehettek! Ők sem tudnák megakadályozni, hogy itt töltsem az éjszakát.
EBKAPOR: Ők nem is! Esetleg én.
NYITVARÓC: Te? Arra kíváncsi vagyok! Én voltam itt először.
EBKAPOR: Na és? Nem a tiéd a barlang! Nekem ugyanannyi jogom van itt lenni, mint neked!
NYITVARÓC: Úgy kihajítalak, hogy Jeruzsálemig repülsz! Lehagyod az angyalokat is!
EBKAPOR: Szép kis alak vagy mondhatom! Még a tréfát sem érted. Van itt elég
hely kettőnknek is. (leül, kenyeret, sült húst vesz elő, Nyitvaróc is odaül mellé)
NYITVARÓC: Csak a szállás közös, a kaja nem?
EBKAPOR: Na, mi van, már nem akarsz kihajítani?
NYITVARÓC: Csak vicceltem. Van énnekem szívem! Miért bántanám egy szegénysorú társamat? Mit eszel?
EBKAPOR: Sült bárányt. No, itt egy darab, egyél te is! Hanem láttad-e idefelé jövet a csillagot?
NYITVARÓC: Hogyne láttam volna! Szemtelen egy csillag az! Úgy ragyog már három napja, hogy majd megvakulok tőle. És egyre közelebb jön. A végén még lepörköli a hajamat.
EBKAPOR: Amikor beléptem ide, pontosan a barlang fölött volt. És már nem mozog, megállt!
NYITVARÓC: Biztos téged követett!
EBKAPOR: Ugyan már, miért követett volna? Nem loptam mostanában semmit.
NYITVARÓC: Semmit?
EBKAPOR: Na jó, csak ezt a kis darab húst meg kenyeret emeltem el egy fogadóból.
CSILLAG: No hiszen, rá is érek én téged üldözni egy nyomorúságos vacsora miatt. Sokkal fontosabb dolgom van nekem annál.
EBKAPOR: Én azt mondom, az a csillag jelent valamit!
CSILLAG: Mennyi ész szorult ebbe a csavargóba!
NYITVARÓC: Persze, hogy jelent valamit! Itt az este. Ilyenkor szoktak a csillagok feljönni az égen.
CSILLAG: Látszik, hogy semmi fantáziád nincs.
EBKAPOR: Hát te honnét pottyantál ide, hogy neked csak ezt jelenti?
NYITVARÓC: Ha tudni akarod, Egyiptomból. Ott művelt emberek élnek, tudós csillagászok, nem holmi babonás népség.
CSILLAG: Most már mindent értek! Nagyon okosnak képzeli magát!
EBKAPOR: Akkor felvilágosítalak, kedves tudós egyiptomi, hogy egy ilyen csillag megjelenése egyáltalán nem véletlen esemény. Tudod, az én népem már régóta vár valakire. A Szabadítóra, akit Isten küld el nekünk, hogy békét hozzon a Földre. A mi prófétáink sokszor jövendöltek róla, és én egész életemben abban reménykedem, hogy meglátom az érkezését.
NYITVARÓC: Őt jelezné ez a csillag?
CSILLAG: Micsoda lángész!
EBKAPOR: Ki tudja? Talán őt jelzi. Lehet, hogy már ma este és esetleg éppen ide jön el.
NYITVARÓC: Megbolondultál? Nézz már körül! Akiről évszázadok óta jövendölnek, az nem itt fog megszületni. Ebben a hideg istállóban! Még ha mostanában születik is, biztosan valami nagy úri palotában jön a világra, selyembe, bársonyba bugyolálják majd. A magunkfajtának semmi köze nem lehet egy ilyen fontos személyiséghez. Ne is álmodozzál!
CSILLAG: Javíthatatlanok! Azt hiszem, jobb, ha nem is figyelek rájuk!
EBKAPOR: Jó, jó, lehet, hogy igazad van, de a magunkfajtának csak az álmai vannak és a titkos remény, hogy egyszer valóra válik egyikük. Ezt is el akarod venni tőlem?
NYITVARÓC: Akarja az ördög! Bánom is én, álmodozzál csak, amennyit akarsz! Attól ugyan nem lesz neked könnyebb az élet. Inkább együnk, az a biztos, ami már a gyomrunkban van.
EBKAPOR: Igazad van. Lássunk neki! Jó illata van ennek a sült báránynak. De nézz csak oda, mintha valaki erre tartana.
NYITVARÓC: Csakugyan, én is látom. Ráadásul ketten vannak. Remélem, nem idejönnek! A végén még kiszorulunk erről a jó kis helyről!
EBKAPOR: Hogy mondhatsz ilyeneket! Nem látod, hogy az egyik egy asszony, aki gyermeket vár?
NYITVARÓC: És ha ők az istálló gazdái? Bújjunk el, mert még kidobnak!
(félrevonulnak)
JÓZSEF: Célhoz értünk, Mária. Ez az a barlang, amiről Betlehem lakói beszéltek. De itt nem maradhatunk. Se meleg, se víz, és az élelmünk is fogytán van.
MÁRIA: Nekem már nincs erőm továbbmenni, József. A Fiam bármelyik órában megszülethet. Maradjunk itt, Isten majd csak gondoskodik rólunk valahogy. Igazán jó hely ez nekünk, magunk vagyunk, nem zavarunk senkit...
EBKAPOR: (előlép) Elnézést asszonyom, de sajnos ki kell igazítanom. Mi is itt vagyunk.
NYITVARÓC: (ő is előlép): De itt ám! És itt is maradunk!
JÓZSEF: Hát ti kik vagytok, és hogy kerültetek ide?
MÁRIA: József, hát mi hogy kerültünk ide? Ők is fáradtak és szállásra van szükségük. Elférünk mindnyájan, van itt elég hely!
EBKAPOR: Honnan érkeztetek?
MÁRIA: Názáretben lakunk. A császár által kiírt népszámlálásra jöttünk Betlehembe, de a városban már nem kaptunk szállást.
NYITVARÓC: Ezeknek a mai császároknak sincs jobb dolguk, mint hogy megvándoroltassák a népet. De ideje volna vacsorához látni! Van valami élelmetek?
JÓZSEF: Semmink sem maradt.
EBKAPOR: Szívesen megosztottam volna veletek szerény kis vacsorámat, de már megettük.
NYITVARÓC: Sajnos kettőnknek is kevés volt!
JÓZSEF: Ezek szerint még ti sem laktatok jól. Mi is éhesek vagyunk, és a gyermek is hamarosan megszületik. Mondjátok, elmennétek a pásztorokhoz, hogy egy kis tejet és ennivalót kérjetek tőlük? Ma éjjel szükségünk lesz rá.
NYITVARÓC: Fáradt vagyok és gyenge. Inkább lepihennék.
EBKAPOR: Hogyne mennénk! Szaladunk! Gyere Nyitvaróc!
NYITVARÓC: Inkább maradnék! Szaggat a lábam!
EBKAPOR: Egyedül veszélyes ilyenkor este kint járni a mezőn. Jöhetnek farkasok is. Kell a segítséged!
NYITVARÓC: Na jó, nem bánom, de csak azért megyek, hogy megnézzem, követ-e még téged az a csillag!
EBKAPOR: Nemsokára megjövünk és hozunk mindent, amire csak szükségetek van. (elmennek)
(A négy angyal bejön, szembeállnak a gyerekekkel, eltakarva Máriát és Józsefet.)
1. ANGYAL: Most már lehet örömet hirdetni?
4. ANGYAL: (lopva hátranéz) Bizony, lehet!
KÖZÖSEN: A Kis jézus megszületett, örvendjünk! Elküldötte Szent Fiát Istenünk. Betlehemben fekszik rongyos jászolban, azért van oly fényesség a városban.
3. ANGYAL: Csavargók, pásztorok, gyerekek, felnőttek, a Föld minden lakói, figyeljetek szavunkra!
2. ANGYAL: Gyermek született a Földre, Dávid házából, akit Isten küldött, hogy megszabadítsa népét bűneitől.
2. ANGYAL: (hátrakukucskál) Juj, de aranyos! Mosolyog!
1. ANGYAL: (oldalba üti) Ne ezt mondd, hanem az üzenetet!
2. ANGYAL: Gyerekek, mosolyog a kis Jézus!
3. ANGYAL: Legközelebb Rafaelt hozzuk, te mindent elrontasz!
1. ANGYAL: Legközelebb hozhatjátok! Ilyen többet úgyse történik a Földön! Megszületett Jézus, a Megváltótok!
4. ANGYAL: Menjünk, szóljunk a pásztoroknak!
(Angyalok elmennek.)
HÍVES /pásztorlányka/: Gyönyörű, szép éjszaka! A csillagok egész hada tündököl és sziporkázik...
KONOK: (nyűgösen): De a lábam mégis fázik! Hideg hasít a hátamba, s mintha már a szél is fújna.
ÖREG: (békítőleg) Nem is szél, csak szellőcske! Lángra gyúl a tüzünk tőle. Hogy ne fázzék kényes hátad, húzd rá jobban a subádat!
HÍVES: Ne zsörtölődj! Nézz az égre, a csillagos fényességbe!
KONOK: Majd még nyakam nyújtogatom? Örülök, ha behúzhatom. Hagyjatok már nyugton!
BOJTÁR: Nicsak! Ott egy újabb csillag!
HÍVES: Egészen új! Sose láttam!
ÖREG: (tűnődve) Új csillag a láthatáron?! Valamit jelent, barátom! Vagy valaki meghal még ma...
KONOK (közbevág, gúnyosan): Íme, itt az új próféta!
ÖREG: (zavartalanul) Vagy születik egy nagy ember.
KONOK: (kaján ájtatossággal) Teljetek meg félelemmel!
ÖREG: Nem tréfa ez, kedves testvér. Úgy látom, hogy nem értettél. Nem vagyok én híres látnok, S nem váltom meg a világot. De valami készül itt most...
KONOK: Furcsa, de kimondom bátran: Nevetséges, hogy ti hárman valami nagy csodát vártok, mert egy új csillagot láttok. Láttok?! Haha! Dehogy láttok! Csak ész nélkül jár a szátok! (a Bojtárra mutat) Egy gyermeknek hisztek, akit holmi lim-lom is elvakít. (legyint)
ÖREG: Én azt mondom: e gyermeknek több esze van, mint kelmednek.
HÍVES: Aki vak, csak az nem látja! Nézz az égre te is, hátha meglátod a csillagocskát!
KONOK: (közbevág) Lehet, hogy szemembe tűnnék, hogyha csillagot betűznék. De engem nem érdekel. Sose nézek az égre fel.
BOJTÁR: Jaj, valami suhog ott fenn! Hallga’ csak! A levegőben!
KONOK: (gúnyosan) Biztosan a kísértetek... Szegény fiú, ez már beteg!
HÍVES: A Lélek is megszólalhat, ha talál egy jó fuvalmat.
KONOK: Ti megrögzött álomlátók! Hol repestek? Merre szálltok? Mit kezetek mohón kapna, árnyék az csak, tűnő, satnya!
(Halkan dúdolni kezdik a Mennyből az angyalt)
BOJTÁR: Mintha éneket hallanék!
KONOK: Megbolondítotok ma még!
BOJTÁR: Vagy talán máshonnan szólal? Égi hangon, angyalszóval?
KONOK: Fektessétek le, ha mondom! Szegény gyermek, megbolondult.
(Megjelennek az angyalok)
4. ANGYAL: Ne féljetek, pásztorok, mert nagy öröm, amit mondok.
2. ANGYAL: Megváltótok született ma Betlehemben, barlangistállóban...
3. ANGYAL: Jelet is adok tinéktek: találtok majd egy Kisdedet
1. ANGYAL: Pólyácskába takargatva és jászolban altatgatva. (kuncogva) Nagyon édes, mosolygós baba!
4. ANGYAL: Több komolyságot! Ez nagyon jelentős esemény!
1. ANGYAL: Tudom, de nem tehetek róla, hogy olyan boldog vagyok!
2. ANGYAL: Menjünk, mielőtt teljesen elveszítenénk a pásztorok előtt a tekintélyünket!
3. ANGYAL: Pásztorok! Vár az ég és föld királya. Siessetek mind hozzája!
(az angyalok elmennek)
HÍVES: Nem élem túl e szépséget!
ÖREG: Ezt a nagy-nagy fényességet!
KONOK: Itt valami nincsen rendjén. Ez a hang és ez a nagy fény...! Nem tagadom, láttam is, meg hallottam is bizony mindent.
HÍVES: Nem várhatunk, mennünk kell már, Betlehemben Megváltónk vár!
ÖREG: (Konokhoz) Jössz, vagy maradsz?
KONOK: Megyek én is!
(elindulnak)
ÖREG: Itt született a Megváltó?
JÓZSEF: Gyertek beljebb! Igen, itt született.
KONOK: Hoztunk neki egy kis elemózsiát, hogy éhen ne vesszék. Itt van egy kis tejecske.
BOJTÁR: Én egy darabka sajtot tudok adni, kérlek benneteket, fogadjátok úgy, mintha egy egész nagy, kerek juhsajt lenne.
HÍVES: Egy báránybőr bundácskát hoztam, mert itt ugyancsak hideg a levegő. Meg ne fázzék szegény!
MÁRIA: Legyetek áldottak a jóságotokért!
(A csavargók besompolyognak)
NYITVARÓC: Elkéstünk, barátom! A pásztorok már itt vannak.
EBKAPOR: Megszületett! Látod, ott van a pici baba! S a csillag még most is fölöttünk áll, fényesen ragyogva.
CSILLAG: Miért, azt hitted, utánad kujtorgok, neked világítok?
NYITVARÓC: S az angyalok újra itt voltak! Ez a Gyermek csakugyan az lehet, akit te vártál! De mi mit adjunk neki?
EBKAPOR: Talán egy korty söröcskét...
NYITVARÓC: Megőrültél? Egy csecsemő nem iszik alkoholt! Téged aztán egy percig sem lehetne egyedül hagyni a gyerekkel. Évek óta várod, most meg sörrel itatnád?
EBKAPOR: Én is tudom, hogy ilyen kis gyereknek ez nem való, mégis adni szeretnék neki valamit.
NYITVARÓC: (A zsebeiben matat.) Van valami abban, amit mondasz, Pajtás. Nekem is csak az ócska bicskám van a zsebemben. De tudod mit, én ezt adom neki. (Odaadja Józsefnek) Vigyázz rá, aztán ha felnő, tanítsd meg vele faragni!
JÓZSEF: Derék emberek vagytok, a Fiú nevében is köszönöm.
EBKAPOR: Nézz körül, barátom: csillogó szemű, térdelő pásztorok, s mi is egészen megzavarodtunk. Odaadtad utolsó kincsedet, mégis boldog vagy.
NYITVARÓC: Te pedig olyan képet vágsz, mint egy bámuló szamár!
EBKAPOR: Hogyne bámulnék, hiszen akit nézek, nem más, mint a Szabadító.
NYITVARÓC: Nézz egy kicsit más irányba is! Ismét érkezik valaki.
MÁRIA: Hárman jönnek, s mind ebbe az irányba. Gazdagnak látszanak. Fiamhoz jönnének ők is?
(A három király megérkezik.)
GÁSPÁR: Messzi útról jöttünk, a csillag útját követve. Isten küldöttjét, az új királyt keressük.
EBKAPOR: Itt fekszik a jászolban, akit kerestek. Jézusnak hívják.
BOLDIZSÁR: Amikor útra keltem, nem tudtam még, meddig tart a vándorlásom, s célhoz érek-e. Most, a Gyermeket látva már tudom, hogy a csillag a nagy Király bölcsőjéhez vezetett, akinek tisztelet, dicsőség és imádás legyen mindörökkön-örökké.
EBKAPOR: Tudtam én, hogy az a csillag nem engem követ!
MENYHÉRT: Nem érkeztünk üres kézzel, ajándékot hoztunk neki, aranyat, tömjént, mirhát, hiszen királyi sarjhoz ez illik.
MÁRIA: Hálásan köszönjük az ajándékokat, de kik vagytok?
GÁSPÁR: Gáspár király az én nevem. Messze földről útra keltem. Kicsi Jézus, hogy ha szabad, adok néked színaranyat. Mert királyom vagy Te nékem, Uralkodó földön, égen. Adjad, hogy mint illik, szeresselek mindig! Add meg azt is kérlek, nekem, hogy szeretetem, mint az arany, tiszta legyen.
NYITVARÓC: Nocsak, még egy király! Ez már igen! (Menyhérthez) Na és te ki vagy?
MENYHÉRT: Menyhért király a becsületes nevem. Jézust köszönteni én is ide jöttem. Óh, kis Jézus a jászolban, íme, én meg tömjént hoztam. Mert Istenem vagy Te nekem, Kit imádnak, földön, égen. Adjad, kérlek, hogy mint illik, imádjalak most és mindig! Adjad azt is, hogy imádságom, mint a tömjén, égbe szálljon.
EBKAPOR: Még egy király! No, nézzenek oda, egészen elérzékenyültem. (Boldizsárhoz) Csak nem te is ilyen magas rangú személy vagy?
BOLDIZSÁR: Engem hívnak Boldizsárnak, szerecsenek királyának. Óh, kis Jézus, gyönge gyermek, én mirhával jelentem meg, mert Megváltóm vagy, ki szenved miérettünk sok keservet. Ezt jelenti, ím' a mirha, prófétáknál meg van írva. Egyet kérek én csak: engedd, hogy békén tűrjem a keservet!
JÓZSEF: Köszönjük királyok és pásztorok mindazt, amit hoztatok. És nektek is Ebkapor és Nyitvaróc. Ilyen nagyszívű emberekre van szüksége az új Királynak. Vigyétek körül az egész világnak: Megszületett a Megváltó!
(Az angyalok bejönnek.)
1. ANGYAL: Mindenki megérkezett?
3. ANGYAL: Ej, hát nem látod? Ma nagyon komolytalan vagy!
1. ANGYAL: Nem vagyok komolytalan, csak repdesek az örömtől.
2. ANGYAL: Menj ki, nézd meg, jön e még valaki!
1. ANGYAL: (kimegy) Nahát, ott jön két ember! Szólok nekik.
(jön az utazó és a szolgája)
1. VÁNDOR: Nézd csak, ott meg mi van? Világosság a pusztában? Hajnal van, vagy mi a kánya?
2. VÁNDOR: Haja van a kártyának? Be vagy sózva öcsém, látom! Sokat ittál a kocsmában.
1. VÁNDOR: Jaj, olyan süket vagy, mint az ágyú! Angyal áll ott, fehér szárnyú!
CSILLAG: No, szép, engem már észre sem vesznek. Minek is ragyogok itt ilyen erősen?
1. ANGYAL: Emberek, csodás ez az éjszaka! Megváltó vár a barlangban.
2. VÁNDOR: Valaki van a paplanban?
1. VÁNDOR: Nem paplanban, a barlangban.
1. ANGYAL: Bizony, itt született Betlehemben.
2. VÁNDOR: Olyan messze? Debrecenben?
1. VÁNDOR: Nem, csak itten, Betlehemben.
1. ANGYAL: Istállóban, kis jászolban.
2. VÁNDOR: Palotában? Szép hintóban?
1. ANGYAL: Hajjaj, de süket szegény ember. No, menjetek csak be a barlangba, és köszöntsétek a kisdedet!
2. VÁNDOR: Beütötted a térdedet?
1. VÁNDOR: Nincsen az angyalnak térde. Menjünk a barlangba, nézzük meg a gyermeket!
(bemennek)
2. ANGYAL: Érkezett még két vándor.
2. UTAZÓ: Jakab vagyok én, nem Sándor.
1. ANGYAL: Szegénynek a füle süket.
2. VÁNDOR: De szép gyerek! Mi kéne neki? Fülemüle? Azt nem adhatok, de van nekem egy szép faragott vándorbotom, azt neked adom kicsi gyermek.
1. VÁNDOR: Nekem nincs másom, csak az üres tarisznyám. Legyen tiéd, és legyen mindig tele, azt kívánom.
4. ANGYAL: Biztos, hogy mindenki itt van?
1. ANGYAL: Igen! Most már hazamehetünk.
4. ANGYAL: Mielőtt visszatérnénk, köszöntsük énekkel az Újszülöttet, a világ Megváltóját!
Nem lesz egyedül a szívem többé, Glóri-alleluja!
Velem az én Uram mindörökké, Glóri-alleluja!
Jézus, Hajnalcsillag, Glóri-alleluja!
Jézus, Hajnalcsillag, Glóri-alleluja!