A KARÁCSONY ÜZENETE
A KARÁCSONY ÜZENETE - PÁSZTORJÁTÉK
I. JELENET
(3 gyerek ül a Tv előtt- mindegyik más csatornát akar nézni)
1. GYEREK: Ne, ne ezt nézzük! (kikapja a 2. gyerek kezéből a távirányítót) Az Árva angyal sokkal jobb sorozat.
3. GYEREK: (1 gyerek kezéből kiveszi a távirányítót) Add ide! Én az Összeesküvőket akarom nézni!
2. GYEREK: Az nem jó, inkább nézzük a Való világot!
(a gyerekek veszekednek, az a apuka a napi sajtót olvassa, az édesanya tesz-vesz a szobában)
(Hirtelen áramszünet-fények le-)
ANYUKA: Ez nem igaz, a héten ez már a harmadik áramszünet, hihetetlen, hogy Szenteste sem lehet nyugalmunk!
1. GYEREK: Most mi lesz, nem fogom látni az Árva angyalt?
2. GYEREK: (sírva az apukájához- közben az anyuka meggyújtja a gyertyákat) Apu, apu most mit csináljunk?
APUKA: Semmi baj nincsen, ne sírj. Tudod mit? Anyu majd mesél nektek egy igaz történetet.
ANYUKA: Gyertek ide gyerekek! Most elmondok egy történetet. Kb. 2000 évvel ezelőtt történt. Az egész Názáretben kezdıdött, ahol József és Mária élt…
II. JELENET
(Mária középen halad az oltár felé, közben árusok kínálják portékájukat.)
1. ÁRUS: Jó napot fiatalasszony, vegyen egy szép tálkát! Nem adom drágán, tessék, tessék csak!
MÁRIA: Köszönöm, nem kérem.
2. ÁRUS: Itt kapható a legfinomabb kenyér! Most sült, még meleg! Vegyenek csak, tessék, tessék!
MÁRIA: Jó napot pékné, mennyiért kínálja a kenyeret?
2. ÁRUS: Ó asszonyom! Önnek csak 10 dénárért adom.
MÁRIA: Nincs annyi pénzem, de 3 dénárért meg tudom venni.
2. ÁRUS: Akkor nincs itt semmi keresnivalója!
3. ÁRUS: Vegye meg ezt az igazi keleti selymet! Ez a legnemesebb anyagok egyike. Ha ebből készíti a ruháját, magának lesz a legszebb ebben a városban.
MÁRIA: Sajnálom, nincs annyi pénzem, hogy megvegyem…
3. ÁRUS: Akkor álljon tovább, ne riassza el a jó vevőket!
(Mária középen letérdel és imádkozik.)
MÁRIA: Istenem! A Te akaratodból élek itt a világon. Még nem látom igazán, mit kívánsz tőlem. Adj erőt, hogy meglássam a Te akaratodat, és aszerint éljek…
GÁBRIEL: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. – Ne félj, Mária! Kegyelmet
találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.
MÁRIA: Mikképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?
GÁBRIEL: Istennél semmi sem lehetetlen. A Szentlélek száll rád, azért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.
MÁRIA: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te akaratod szerint. (Leborulva imádkozik.)
(kicsivel késıbb bejön József)
JÓZSEF: Mária, mi történt veled, mi bajod van, rosszul vagy?
MÁRIA: József! Egy angyal jelent meg és azt mondta: gyermekem születik, aki a magasságbeli Fia lesz.
JÓZSEF: (félre mondja) Micsoda, Mária állapotos!? Félek, ha ez kitudódik nagy baj lesz. Azt hiszem, titokban elküldöm innen. Igen! Ez lesz a legjobb mindkettőnknek.
GABRIEL: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert aki őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.
JÓZSEF: Legyen meg az Isten akarata!
(Együtt elindulnak körben lent, piactér színpadon, árusok, ki-ki a saját árúját árusítja, József és Mária
nézelődik)
1. ÁRUS: Nézzétek, itt vannak a katonák!
2. ÁRUS: Vajon mit akarnak már megint?
3. ÁRUS: Semmi jót, az biztos!
1. KATONA: Csöndet! Mindenki figyeljen ide!
2. KATONA: Rendelet a felséges és nagyhatalmú Augusztus császártól az egész földkerekség számára: Népszámlálást hirdetek minden nép számára. Haladéktalanul, mindenki induljon el saját városába, hogy összeírják és számbavegyék. Azok, akik nem engedelmeskednek, súlyos büntetésben részesülnek!
(katonák, tömeg el)
JÓZSEF: Mária, kérlek, csomagolj, mert azonnal indulnunk kell.
MÁRIA: Hová megyünk?
JÓZSEF: Hallottad! Az a parancs, hogy mindenkinek a szülıvárosába kell mennie. Ezért nekünk Betlehembe kell indulnunk.
MÁRIA: De József, az nagyon messze van! Ilyen állapotban, hogy fogom bírni az utat?
JÓZSEF: Mária, nem gondoskodott rólunk eddig is az Isten? Ezután is biztos vigyázni fog ránk!
MÁRIA: Igazad van. Menjünk
III. JELENET
3. GYEREK: Anyu. Végül is József és Mária eljutottak Betlehembe?
ANYUKA: Igen. Tudjátok az út nagyon hosszú és fárasztó volt. Mikor odaértek megpróbáltak szállást keresni, de mivel akkor volt a népszámlálás, a fogadók már zsúfolásig meg voltak tömve…
JÓZSEF: Adjon Isten fogadós úr! Messziről érkeztünk, a feleségem áldott állapotban van. Tudnál nekünk szállást adni?
FOGADÓS: Természetesen tudok. Csak pénz kérdése, hogy van-e üres szobám.
JÓZSEF: Szegények vagyunk, nincs sok pénzünk. De szívesen megdolgozom a szállásért. Kérlek, ne dobj ki minket!
FOGADÓS: Mit hallok? Nincs pénzetek? Mit képzeltek ti? Ingyen lakni a mai árak mellett? Takarodjatok innen! Keressetek máshol szállást! (kiált a szolgáért) Szolga! Szolga! Gyorsan dobd ki innen ezeket az embereket!
(szolga bejön és kitaszítja Józsefet és Máriát)
SZOLGA: Sajnálom, a gazdám elég makacs és kapzsi ember. De várjatok csak! A mezőn pásztorok legeltetik juhaikat, ők talán tudnak valami szállást adni.
JÓZSEF: Az Isten áldjon meg a jóságodért!
IV. JELENET
1. GYEREK: Pásztorok? Azok meg micsodák?
ANYUKA: Ez egy elég nehéz munka volt abban az időben. A pásztorok azok, akik egész évben gondoskodtak a juhokról, bárányokról.
(öreg pásztor a mezőn- többiek fáradtak, éhesek, stb.)
1. PÁSZTOR: Hahó, édes öregapám! Megjöttünk a legelőről. Hogy van ma is?
ÖREG: Ó, én jól vagyok, édes fiam! De mondd csak, mi van a nyájjal?
1. PÁSZTOR: Semmi jó! Ma is elvesztettünk egy bárányt. Azok az átkozott farkasok elvitték!
ÖREG: Haj-jaj! Az nagy baj! Nehéz időszak elé nézünk. Azt hiszem, összehúzhatjuk a nadrágszíjunkat.
2. PÁSZTOR: Brúú, de farkasordító hideg van!
Öreg: Épp most raktam tüzet, gyertek, üljetek le! Hallom, megint támadtak a farkasok. Ha ez így folytatódik elmehetünk a városba koldulni! Tényleg! Hallottatok valami érdekes hírt a városból?
1. PÁSZTOR: Azt hallottam népszámlálást rendelt el a császár.
PÁSZTORLÁNYKA: Népszámlálást? Az meg mire jó? Az emberek elfelejtették a nevüket, vagy mi?
2. PÁSZTOR: (nevet) Dehogy! Tudod, ilyenkor az emberek a saját szülıvárosukba mennek, hogy ott
összeírják őket. Így megtudják, hogy mennyien élnek az országban. Érted?
PÁSZTORLÁNYKA: Igen. Értem. Ühüm.
1. PÁSZTOR: Én, amikor a városban jártam élelmet venni, azt vettem észre az embereken, hogy nagyon nyugtalanok. Meg is kérdeztem egy árust, hogy mi történik itt? Ö, erre azt válaszolta: ,,A próféták mostanra jövendölték meg a Megváltót, a Messiást!”
PÁSZTORLÁNYKA: Megváltó? Messiás? Ö meg kicsoda?
2. PÁSZTOR: Ö lesz az, aki megváltást hoz a Földre! Felszabadítja Izrael népét a szolgaságból!
1. PÁSZTOR: Hé, Öcsém! Pakolj még fát a tűzre, ma éjjel valahogy nagyon hideg van.
2. PÁSZTOR: Rakjál te fát a tűzre, ha fázol! Nehogy már úgy ugráljak, ahogy te fütyülsz nekem!
1. PÁSZTOR: A teremburáját! Ne feleselj! Tiszteld az idősebbet!
(egymásnak esnek)
ÖREG: Jaj, ezek a mai fiatalok! Gyerekek! Látom, sokat kell még tanulnotok, inkább rakok én a tűzre!
PÁSZTORLÁNYKA: Nézzétek! Ott! Valami vagy valaki mozog?
1. PÁSZTOR: Biztos megint a farkasok! Gyorsan, adja ide valaki botomat!
2. PÁSZTOR: Nem farkasok azok. Mintha emberformájuk lenne. Várjál csak. Igen! Most már biztos! De ilyenkor kik járnak errefelé?
PÁSZTORLÁNYKA: Biztos eltévedtek, mert a pusztaság felé mennek! Hívjuk ide Őket, mielőtt bajuk
esne!
1. PÁSZTOR: Igazad van! Széttéphetik őket a farkasok. Hé, emberek, gyertek ide! Ne arra menjetek, arra a pusztaság van!
(pásztorokról le a fény és hang, József és Máriára fény, hang)
MÁRIA: Látod, József. Milyen szerencsénk van, hogy a pásztorok észrevettek minket!
JÓZSEF: Mondtam én, hogy az Isten gondoskodni fog rólunk! (odaérnek) Békesség veletek, jó emberek!
ÖREG: Békesség Nektek is! Mi járatban vagytok erre ezen a hideg éjszakán? És a kis fiatalasszonyka? Jó, hogy meg nem fagy a lelkem!
JÓZSEF: A népszámlálás miatt vagyunk itt! A feleségem áldott állapotban van és a városban mondta egy jó ember, hogy ti tudtok szállást adni.
2. PÁSZTOR: Hát, itt a mezőn nem maradhattok, mert ezt a hideget csak a pásztorok bírják!
JÓZSEF: Hát akkor mit tegyünk, hova menjünk?
PÁSZTORLÁNYKA: (az 1. pásztor fülébe súgja) Istálló, az istálló!
1. PÁSZTOR: Igazad van! Ennek az útnak a végén van egy barlangistálló! Szegényes, de éjszakára meghúzhatjátok ott magatokat. Mégiscsak jobb, mint a hideg mezőn.
MÁRIA: Köszönjük, pásztorok, a kedvességeteket!
JÓZSEF: Isten áldjon meg titeket!
(József, Mária el)
2. PÁSZTOR: Micsoda szelíd emberek! Még szerencse, hogy észrevetted (megsimogatja a Pásztorlányka
buksiját), meg is fagyhattak volna. Kár lett volna értük.
ÖREG: Na, üljünk vissza tűzhöz melegedni és kapjatok be végre egy-két jó falatot.
1. PÁSZTOR: Az jó lesz, mert farkas éhes vagyok!
(leülnek enni)
PÁSZTORLÁNYKA: Öregapám, te nem eszel?
ÖREG: Nem, köszönöm. Én már nem bírok annyit enni! De ti csak lakjatok jól! Fiataloknak kell még az erő. Én inkább azt a csillagot nézem ott, azt a fényeset. Már legalább 50 éve vagyok a mezőn, de ilyen hatalmasan ragyogó csillagot nem láttam még soha!
2. PÁSZTOR: Igazad van, Öreg! Tényleg milyen gyönyörű!
1. PÁSZTOR: (ásít) Ááá. Hű, de álmos lettem! Én azt mondom, hogy aludjunk!
ANYUKA: Alighogy a pásztorok elaludtak, megnyílt az ég ragyogva, és angyalok jelentek meg a mező fölött.
3. GYEREK: Olyan sok érdekeset mondasz! A pásztorokat már értem, de mik azok az angyalok?
ANYUKA: Az angyalok Isten szolgálatában állnak. Mindig azt teszik, amit Isten rájuk bíz. Csak akkor láthatja őket az ember, ha ők is akarják.
(pásztorok elalszanak- angyalok be)
ANGYALOK: Dicsőség, mennyben az Istennek, dicsőség mennyben az Istennek…
1. PÁSZTOR: Hé pajtás, hallod ezt?
2. PÁSZTOR: Hagyjál már, aludj tovább, csak a farkasok üvöltenek.
1.PÁSZTOR: Hogy üvölthetne a farkas ilyen csodaszépen? Mondom, hogy valami más lesz ez!
2. PÁSZTOR: A távolban kakas kukorékol!
1. PÁSZTOR: A kakasnak nincsen ilyen lágy, finom hangja. Mintha angyalok zengenének!
2. PÁSZTOR: Zeng neked az agyad a sok bortól. Tán csak nem leestek az égből az angyalok?
ANGYALOK: Békesség földön az embernek, békesség földön az embernek…
/pásztorok lassan ébredeznek/
2. PÁSZTOR: No nézd csak, igazad van tényleg angyal szól! Gyorsan keltsük fel a kislányt is.
Ilyen szépet még ő sem látott.
GÁBRIEL: Pásztorok! Ne féljetek! Íme nagy örömet hirdetek nektek. Ma született nektek az Üdvözítő, az
Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Siessetek és nézzétek meg!
1. ANGYAL: Ha most rögtön elindultok, első imádói ti lesztek. Betlehemi barlang fénye világít a
messzeségbe.
2. ANGYAL: Máriát is köszöntsétek, és Józsefnek, hitvesének kívánjatok jó éjszakát.
3. ANGYAL: Legyen boldog a Szent Család!
(angyalok el)
PÁSZTORLÁNYKA: Induljunk gyorsan!
ÖREG: Várjál, te lány! Ne szeleburdiskodjál! Ajándék nélkül mégsem mehetünk!
PÁSZTORLÁNYKA: Igazad van, Öregapám! Odaadom a kisbabának ezt a kis takarót!
1. PÁSZTOR: Én ezt a kancsó friss tejet viszem!
2. PÁSZTOR: Én részemről sajtot viszek!
ÖREG: Én meg ezt a kis cipót! Melléje szívem minden melegét odateszem kis jászla elé! Induljunk!
Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe,
Köszöntést mondanak a kisdednek, Ki váltságot hozott az embernek.
V. JELENET
JÓZSEF: Gyertek, ne féljetek pásztorok! Itt fekszik, pólyába takarva, jászolba fektetve, akit kerestek!
ÖREG: Nézzétek csak! Itt az Isten közel hozzánk, gyermekszemmel mosolyog ránk. Öreg vagyok, nem tagadom, de szívemet ide hozom. Van még itt egy egyszerű ajándék ez a kis cipó. Mindennapi kenyerünket mi szeretjük nagyon és megbecsüljük.
PÁSZTORLÁNYKA: Én vagyok a legkisebb itt, aki mindig rohan, siet. Most is futva jöttem hozzád, hogy odaadjam ezt a kis takarót!
1. PÁSZTOR: Nem hoztam én egyebet, mint ezt a kancsó friss tejet! Kisdednek ez kell, hogy jó erős legyen.
2. PÁSZTOR: Jézusom, nekem nincs más gazdagságom, csak a kezem munkája. Én sajtot hoztam Tenéked, és szüleidnek.
MÁRIA: Köszönjük pásztorok az ajándékokat, a meleg takarót, a sajtot a friss tejet, a cipót és ezt a
sok-sok szeretetet.
VI. JELENET
ANYUKA: Ez időben 3 király indult Napkeletről. Nagyon hosszú és fárasztó, veszélyes utat tettek meg, hogy láthassák az embeiség Megváltóját. Fényes csillag vezette őket egészen az istállóig.
Csillag bejön, mögötte a királyok
GÁSPÁR: Érzem, nemsokára célhoz érünk.
MENYHÉRT: Éppen ideje, barátaim, fél éve már, hogy útra keltünk, a csillagot követve. Sok országon áthaladtunk ezalatt, de végre megláthatjuk a Messiást!
BOLDIZSÁR: Gáspár, Menyhért, kérdezhetek valamit?
GÁSPÁR: Ki vele, Boldizsár öcsém.
BOLDIZSÁR: Látom a csomagjaitokból, hogy ti is visztek ajándékot a Messiásnak. Megmondanátok, mit?
MENYHÉRT: Én mirhát viszek. A Messiás a földkerekség királya, illő tehát, hogy mirhából készült
kenetet használjon.
BOLDIZSÁR: Nagyon jól megválasztott ajándék! És te mit viszel, Gáspár bátyám?
GÁSPÁR: Aranyat, csillogó aranyakat. Egy királyhoz nem illik más, csakis az arany.
BOLDIZSÁR: Ó, igazán uralkodói ajándék!
GÁSPÁR: No, és a te ajándékod, Boldizsár?
BOLDIZSÁR: A legillatosabb arábiai tömjént viszem. Füstje az Istennek kijáró tiszteletet jelenti.
MENYHÉRT: Nézzétek! A csillag egyre fényesebb. Gáspár, lehet, hogy igazad van és tényleg
utunk végéhez érkezünk.
CSILLAG: Bizony, itt vagyunk már! Megáll az istálló mellett.
A királyok bemennek
MENYHÉRT: Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk,
Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk,
Kis juhocska mondta – biztos, itt lakik a Jézus Krisztus
Menyhért király a nevem. Segíts, édes Istenem.
GÁSPÁR: Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád. Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle földi király személye.
BOLDIZSÁR: Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott,
Hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal,
Én vagyok a Boldizsár, aki szerecsen király.
JÓZSEF: Köszönjük, hogy eljöttetek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Megtartunk benneteket jó emlékezetünkben.
4. PÁSZTOR: Hallod-e pajtás, fújj hamar egy nótát, mi meg eljárjuk kedvenc táncunkat.
(tánc)
ANYUKA: Így történt, hogy közel 2000 évvel ezelıtt megszületett a Megváltó.
1. GYEREK: Anya, ez sokkal jobb volt, mint az a buta sorozat, amit a tévében szoktam nézni.
2. GYEREK: Szeretnék még többet megtudni Jézusról!
3. GYEREK: Mi is szeretnénk elmenni Betlehembe, meglátogatni a megszületett Megváltót..
ANYUKA: Nekünk már nem kell olyan messzire mennünk. Elég, ha elmegyünk karácsonykor a templomba.
1. GYERMEK: És mi mit viszünk ajándékba a kis Jézusnak?
ANYUKA: Elsősorban magunkat visszük. A mi szeretetünket, a mi áldozatunkat.
2. GYEREK: A szeretetet értem, de mi az az áldozat?
ANYUKA: Áldozat az is, hogy nem nézitek a kedvenc tévéműsorotokat, hanem helyette elmegyünk a karácsonyi misére, és megünnepeljük Jézus születésnapját. Ez lesz neki a mi ajándékunk.
3. GYEREK: Én szívesen hozok áldozatot!
1-2 GYEREK: Én is!
ANYUKA: Tudok még egy ajándékot, aminek Jézus nagyon örülne. Mária biztatta a pásztorokat és a királyokat: mondják el mindenkinek, mi történt Betlehemben. Bennünket is kér: vigyük el Fia születésének történetét azoknak, akik nem tudják, hogy karácsonykor mindannyiunk Megváltója született.
SZEREPLŐK
MÁRIA:
JÓZSEF – APA:
1. GYEREK –
2. GYEREK –
3. GYEREK –
1. ÁRUS- ANGYAL:
2. ÁRUS – ANGYAL:
3. ÁRUS –ANGYAL:
GÁBRIEL ANGYAL:
KATONA – GÁSPÁR:
KATONA – MENYHÉRT:
ÖREG PÁSZTOR –
1. PÁSZTOR –
2. PÁSZTOR –
FOGADÓS -BOLDIZSÁR :
ANYA:
SZOLGÁLÓ - CSILLAG
PÁSZTORLÁNYKA: