A reménység pásztorjátéka
A reménység pásztorjátéka
Szereplők (11):
1. pásztor
2. pásztor
Öreg pásztor
Próféta
Szent József
Házigazda
1. angyal
2. angyal
3. angyal
4. angyal
Mária
Ének: Jöjj el Jézus, Téged vár a néped, Jöjj el Jézus, Isten szállj, közénk!
Gyermekarcod tisztítsa meg szívünket, jöjj el gyermekarcú Isten, szállj közénk!
Színen egyedül az öreg pásztor
Öreg pásztor:
Kutya egy tél, kutya élet, elhangzott bár sok ígéret,
öregségig eljutottam, jobb napokat sosem láttam.
A gaz dőzsölt, a jó fázott, éhezett s a pusztán ázott,
Kivert kutya a becsület, fájdalomra nincs enyhület.
Mindenki ígér valamit, szebb lesz, jobb lesz, most kell a hit,
Végül bőrünket lenyúzzák, reményünket mind kiirtják.
Itt az idô ráébrednünk: jólétbôl már nem jut nekünk.
Szeretetet kitôl kapunk? Együttérzést kitôl kapunk?
Próféta: (az öreg pásztorhoz lép)
De sok ígéret leng körül, de sok bánat is rág belül!
Szegény pásztor, öregséged nem hozta meg enyhülésed.
Kenyered megaláztatás, palotád a sok bánkódás.
Reményt nincs kitôl koldulnod, úgy érzed, jobb lesz feladnod.
Öreg pásztor:
Bizony, szeretnék megfagyni, az életem odaadni,
Elfeledni gyorsan mindent, éhes didergéseinket,
A drága nyáj bégetését, tavaszi nap enyhülését,
Mindent, ami becsapás volt, ezektôl sem lett semmi jobb.
Próféta:
Ha egy s más mégis történne, mitôl szíved megenyhülne?
Ettôl jól ugyan nem laknál, de reménybe kapaszkodhatnál!
Mondjuk, jön egy találkozás: barlang, jászol, szelíd parázs,
A jászolban kicsiny gyermek, kit báránykák dédelgetnek!
Próféta elmegy
Öreg:
Na még ily' nyomorúságot -- így meglátni a világot!
Ettôl ugyan mit vigadjak? Szegénységembôl mit adjak?
1. és 2. pásztor bejönnek
1. Pásztor:
Jaj, báránykám hová lettél, a sötétben eltévedtél,
Hogy óvtalak, hogy védtelek, milyen féltve neveltelek!
Most már te sem vagy meg nékem, nincs is nekem miért élnem.
2. Pásztor:
Ugyan, ilyet hogyan mondhatsz, te még nôhetsz, gazdagodhatsz,
Nézz meg engem, én azt bánom, a családom alig látom.
Ugyan mit ér a szeretet, ha csak távolból epeked?
Öreg pásztor:
Ujjuj, hé, ezt hallgassátok: amint amott tétovázok,
Szomorkodok, meg kesergek, egy próféta megjelenget.
Én mondom: ez így nem élet, ô mondja: remény kell néked.
Én mondom: az mind elfogyott. Ô mondja: majd újat adok:
A városban istállóban újszülött fekszik jászolban.
Én mondom, mily nyomorúság, ô mondja: nem az, vigasság!
1. Pásztor:
Az öreg is, a mi gondunk, ha beiszik, csôdöt mondunk.
2. Pásztor:
Most is, lám, mit hord itt össze, kergeségen jár az esze.
1. Pásztor:
Összevissza lát-hall mindent, végül megbolondít minket.
2. Pásztor:
Méghogy próféta meg gyermek, ...de pálinkát honnan szerzett?
Angyalok bejönnek. 1-2. angyal jobbra, 3-4. angyal balra
1. Angyal:
Ne merjétek ôt gúnyolni! Lusták vagytok gondolkodni?
Mit jelenthet: barlang, gyermek, ki megadja reményetek?
Meg hogy épp egy bölcs próféta adja mindezt tudtotokra?
2. Angyal:
Ha a városig eljuttok, a palotát meglátjátok.
1. Pásztor:
Éppen ez hiányzik nekünk. Ha ott van, ebbôl nem kérünk!
2. Angyal:
Hallgass végig, fogd a szádat! Palotának fordíts hátat!
3. Angyal:
Indulj tovább az ösvényen, a vár alatt ki, egészen,
addig hol istállók vannak, s jószívű szegények laknak.
4. Angyal:
Ott csak a szeretet számít. Cifra gazdagság nem ámít.
Ott akart Ô megszületni, mindannyiunkat meglepni. Angyalok elmennek
Öreg pásztor:
Nocsak, hát megint én legyek, ki belétek lelket verek?
Mire vártok, mért nem mentek? Van ennél jobb ötletetek?
1. Pásztor:
Hát kend miért nem jön velünk? És ha rossz útra tévedünk?
Öreg:
Nekem még van itt a réten hírnökkel egy kis beszédem.
2. Pásztor:
Megint kezdi, bár hadd mondja, csak jusson el ô is oda!
Ének: Mennyből az angyal lejött hozzátok pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok!
Az ének alatt 1. és 2. pásztorok elindulnak, tesznek egy kört, és oldalt megállnak.
Az öreg pásztor elől marad . A próféta odalép hozzá.
Próféta:
Jól van, öreg, hittél benne, te vagy az ifjúság lelke!
Bár mind rátok hallgatnának! Kevesebbet csalódnának!
Ugyan kit boldogít a pénz? Földi dolgokkal mire mész?
A halállal hogy bánsz majd el? A lelkedrôl hogy számolsz el?
Öreg:
Bírtam volna az éhséget, a telet, a betegséget,
Megalázó szegénységet, fôúri kegyetlenséget,
Annyi vigasz kellett volna, hogy fiaim felnôtt korra
Hallgassanak a jó szóra, gondoljanak Megváltóra!
Próféta:
Talán ma, karácsony este lelkük eljut Betlehembe,
Belátnák kis Jézust látva, ez életük boldogsága.
Öreg:
Csillogás, pénz értéktelen, ha életük értelmetlen.
De az isteni szeretet, ha befogadjuk, meglehet,
Minden szükséget feledtet, ember boldog csak így lehet!
Próféta:
Tetszik szavad, öreg pásztor, ne félj hát a prófétától!
Elkísérlek Betlehembe, csillagot hordok szívembe'.
Ének: Pásztorok, pásztorok, örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe.
Köszöntést mondanak a kisdednek, ki váltságot hozott az embernek.
Pásztorok, próféta mind mennek egy kört az ének alatt.
Közben Mária és József bejönnek leülnek.
Bejönnek az angyalok is.
1. Angyal:
Ma az egész világ vándor, hömpölyög a vándorlástól.
Mint ki kincs után kutatgat, nép lepi el az utakat.
2. Angyal:
Ma az egész világ gyermek, hisz' Istenben atyára lelnek,
Árvák és elhagyatottak, kik rég szeretetre vágytak.
3. Angyal:
Ma az egész világ ébred, bú s aggódás mit sem érnek:
Fájdalmunkra gyógyulást ad Megváltónk, ki most befogad.
4. Angyal:
Ma az egész világ gazdag, lelki kincsben dúskálhatnak,
Mind akik az Isten Fiát lelkük mélyén ringatgatják.
Ének: Dicsőség mennyben az Istennek… csak dúdolva
A pásztorok megérkeznek Betlehembe.
1. Pásztor:
Bárki is legyen odabenn, boldogságot nem ad nekem.
Elvesztettem báránykámat, a szívem most majd megszakad.
2. Pásztor:
Nézd csak, a kis szürke árny ott! Nem a te báránykád áll ott?
1. Pásztor:
Jaj, dehogynem, megvagy végre, nagyobb öröm nem is kéne!
Öreg:
Mit nem hallok, mit nem mondasz, a boldogságról lemondasz?
Sok hamis öröm csalóka, boldogságunk elorozza!
2. Pásztor:
Bent meleg van? Vagy csak béke? Szegényeknek menedéke?
De ha Ô is oly szegényke, mibôl futja ily zenére?
Ének: csak az angyalok:
Dicsőség mennyben az Istennek! Dicsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek vígan így énekelnek: Dicsőség! Dicsőség Istennek!
Öreg:
Ó, te balga, mibôl futja? Hisz bent röpdös száz angyalka!
Próféta:
Ajtó csukva, ablak csukva, Senki sincs hát, ki benyitna?
Az 1. pásztor benyit.
Ének: Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek!
Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet. Békesség! Békesség embernek!
Házigazda előáll.
Házigazda:
Bizony sosem remélhettem, hogy elôkelô vendégem
Lesz valaha az életben, hisz lyukas is a fedélem.
Se jogom, se bátorságom, meghíváshoz nincs szállásom,
E szegény asszonyt megszántam: szülje meg gyermekét nálam.
De hogy ki is ez a gyermek, azt csak akkor sejthettem meg,
Amikor az angyalének köszöntötte a vendéget.
Most látom: Isten szemében mily nagy érték szegénységem.
Paloták? Zárva elôtte. Ránk pedig nagy áldás szállt le.
Szent József:
Bizony, derék házigazda, te voltál arra hivatva,
hogy hajlékod templom legyen, hisz vendéged nem idegen.
Ô teremtett s vált meg téged, Ô a békéd, s üdvösséged.
Sorscsapások közt vigasztal, dicsôséggel felmagasztal.
Ti pedig, jó pásztornépek, imádással köszöntsétek
Isten Fiát, ki ma nektek elhozta a reménységet!
Hisz szegények mindig lesznek, éhezôk is s gondterheltek.
De kifosztott az lesz végképp, kinek e jászol nem érték.
Pásztorok és a próféta letérdelnek
Mária:
Jó pásztorok, Isten hozott! Bár odakint a fagy kopog,
Tudom, jó szívvel jöttetek. Velünk együtt örvendjetek!
Vendégségbe nem hívhatunk, hisz csak átutazók vagyunk.
Nincs semmink, mit nektek adjunk, egy kincsünk van, kicsi fiunk.
Öreg pásztor:
Úr Jézus, mondd, több mi lehet, mint látni tekintetedet?
Érezni, hogy velünk érzel, így jótettünk egy se vész el.
1. Pásztor:
Életem is neked adnám, fogadd el hát kis báránykám!
Úgy szerettem, legyen tiéd, egész szívem hozom eléd.
2. Pásztor:
Hálátlan többé nem leszek. Vasárnap templomba megyek.
Napi imám el nem marad, hogy lelkemben megtartsalak.
Mindenki felsorakozik félkörben Mária és József mellé.
Ének: Nem lesz egyedül a szívem többé, Glóri-alleluja!
Velem az én Uram mindörökké, Glóri-alleluja!
Jézus, Hajnalcsillag, Glóri-alleluja! Jézus, Hajnalcsillag, Glóri-alleluja!