A vigasztalás pásztorjátéka
A vigasztalás pásztorjátéka
Szereplők: (10)
1. pásztor
2. pásztor
3. pásztor
4. pásztor
Öreg pásztor
Angyal
Farkas
Szamár
József
Mária (néma szerep)
1. Pásztor:
Pásztortársak, van értelme? Így élni, e félelembe'!
Farkasoktól így rettegni? A tűz mellett majd megfagyni?
2. Pásztor:
Szegényen és kifosztottan, és sohase jóllakottan,
Amíg mások esznek-isznak, mi virrasztunk, ők alusznak.
3. Pásztor:
Mit fáztok és keseregtek, farkasoktól miért féltek?
E kulacs válasz mindenre: meleg s bátorság van benne.
(Elôvesz egy kulacsot, megemeli, aztán jó meghúzza.)
1. Pásztor:
Azzal ugyan nem jutsz messzebb; ha jól berúgsz, mi lesz könnyebb?
3. Pásztor:
S ha keseregsz, mi lesz könnyebb? Sóvárgással mi lesz könnyebb?
2. Pásztor:
Isten egykor megígérte, Megváltót küld el a földre.
Oly szívesen köszönteném, de enélkül halok meg én.
Öreg pásztor:
Jaj, ti nyamvadt, zöldfülűek, kapzsik és türelmetlenek,
Kilencvenkét éves vagyok, a pusztában majd megfagyok,
Addig ugyan nem halok meg, míg Megváltóm nem látom meg!
(Feláll, a nép felé fordul kitárt karokkal)
Mért élsz reménytelenségben? Bízz Isten ígéretében!
1. Pásztor:
Az öreg milyen maradi!
2. Pásztor:
Hát ha egyszer jó így neki?!
3. Pásztor:
Nem tudja magát leinni!
(A beszédjük egyre lassabb, aztán elbóbiskolnak.)
(Farkas lihegi körül ôket, hörög, vicsorog.)
Farkas:
Nocsak, mennyi sok jó falat, itt a kedvezô pillanat,
Elég lesz tán fél fogamra a négy pásztor meg a nyája.
Angyal:
Elég ebbôl, gyilkos fajta, ha az éhség gyomrod marja,
egyél füvet, havat, makkot, de ezt a négy pásztort hagyd ott!
Mert nekik küldetésük van, Megváltónkhoz a városba.
Farkas:
Téged még nem kóstoltalak, díszcsomagban finom falat.
Angyal:
Angyal vagyok, nincsen testem, de bundád megpörkölhetem!
(a csillag felé nyúl)
Farkas:
Jaj jaj, most a hideg télben más se hiányzik már nékem.
1. Pásztor (felriad):
Istók lába, öccse, bátyja, életünkre ki tör máma,
Emitt farkas ólálkodott, amott üstökös gomolyog.
2. Pásztor (felriad):
Hová bújjunk, hová menjünk, a nyájunkat hová tegyük?
3. Pásztor:
Kulacsom kezd kiürülni. Hát se inni, se aludni?
4. Pásztor:
Ugyan, ugyan, mitôl féltek? Angyalének csendül nektek!
Figyeld ezt az üzenetet, nem másnak szól, hanem neked!
(Az öreg pásztor körbemutat a közönség felé, hogy mindenki érezze, neki szól.)
Angyal:
A búskomorság mit használ? Így az éjben ne virrasszál!
Kerekedj fel a Jóhírre, indulj gyorsan Betlehembe!
A Megváltó megszületett, és máris vár benneteket!
1. Pásztor:
Oda menni nekünk? Hogyan? Palotába, ily rongyosan?
Angyal:
Egy szerény istállóba jött, a szegények házai közt.
2. Pásztor:
Biztos vad testôrök ôrzik, kezünk-lábunk majd kitörik!
Angyal:
Testôre egy szelíd szamár. Mária s József boldogan vár!
3. Pásztor:
Nem tüzes a tekintete? Abba pusztulunk majd bele!
Angyal:
Ó, de hiszen kicsiny gyermek, szeressétek, s ne féljetek!
Öreg:
E fogadtatás kell nekünk! Megértésre vágyik szívünk!
Ó, Megváltónk és Testvérünk, megyünk már, nem késlekedünk.
Ének... (tetszôlegesen a pásztorokról)
Farkas:
Menjünk csak szépen utánuk, hosszú ám odáig az út,
Hátha jön egy sötét sarok, ahol rájuk lecsaphatok!
Angyal:
Ejnye már, te lompos rémség, a te hazád a sötétség?
Isten teremtett téged is, adj hálát e napon te is!
Farkas:
Tán meg kéne szelídülnöm, Megváltó jászlához ülnöm?
Farkasösztön ordít bennem, miért kell szamárrá lennem?
Angyal:
Az a betlehemi szamár nagyobb dolgot tesz ma annál,
mint amit farkas létedre tettél egész életedbe'.
Te pásztorra fogad fened, ô Jézusnak ád meleget.
Farkas:
Mesebeszéd, angyal koma, lássuk, hogy hol a vacsora!
(Megfordul, és megjelennek a pásztorok.)
Nocsak, minô találkozás! Egy, kettô, három, négy fogás!
1. Pásztor:
Tôled már meg nem rettenek, harcra veled már nem kelek,
Csak a hideg, a küzdelem, éhség, nyomor jutott nekem.
Ha megeszel, csak jó nekem, ha éhes vagy, kezdd el velem!
2. Pásztor:
Reménykedve indultunk el, de ez az út sosem fogy el.
Inkább egy farkasnak foga, mint megfagyva vesszünk oda!
3. Pásztor:
Farkas koma, velem kezdjed, jókedved lesz ettôl neked!
Tán még maradt a bendômben pálinka neked is bôven!
Öreg:
Hosszú az út, kétségtelen, kifáradt e sok esztelen,
már csak a farkas hiányzott, reménységet kitôl várok?
Angyal:
Reménység angyala vagyok, ha kell, veletek gyaloglok.
Remény nélkül kitartani? Bizony nem fog sikerülni!
(A farkas felé fordul.)
Te még itt vagy? Hordd el magad! Vagy légy szelíd egy perc alatt!
Farkas:
Most már enni sincsen kedvem, ilyen pásztorokra leltem!
Mind unják az életüket, félek, én is ilyen leszek!
Azért csak követem ôket, hátha jókedvre derülnek!
Ének... (A pásztorokról második versszak)
Angyal (háttérben a Szent család):
Ím, a jel, mit hallottatok, Marja, József s az angyalok,
A Szűz karján, ott középen, Üdvözítô nyugszik szépen.
(Az egyik pásztor valami lyukon vagy repedésen bekukucskál:)
1. Pásztor:
Tyü, barátom, ezt nevezem, van ám hangulat odabenn!
2. Pásztor: (ô is beles)
Angyalének, szelíd jóság, békés családi boldogság!
3. Pásztor: (ô is beles)
Itókát nem nagyon látok, ez itt áldás (az istállóra mutat)
ez itt átok (megemeli a kulacsot és eldobja).
Öreg:
Ha itt kinn fogunk megfagyni, kis Jézust nem fogjuk látni.
Mind:
Igaz is! Menjünk be!
Ének:
Szűz Máriáról, amiben ô is énekel.
A pásztorok sorra letérdelnek a Szent család elé.
Farkas: (kint)
Létezik mégis szeretet? Nézd csak azt kis gyermeket!
Árad belôle a jóság, megszelídít az apróság!
Jóllakom majd hóval, széllel, e szép este emlékével.
Kicsit távolabb ô is letérdel.
Szamár (bent):
Hányszor fájt már életemben: buta szamárnak születtem.
De most már mindent belátok: Megváltó fölé hajolok.
Ha bután is kellek neki, életem ez megszépíti.
József:
Lám csak, lám csak, jó pásztorok, hát a szomorúságotok?
Jézus körül lett párává? Reménységtek valósággá?
Vigasztalni tudtok-e majd? Látva mégis sok földi bajt?
Hírül vinni: van vigaszunk. Itt van köztünk kis Jézusunk!
Örök élet lett a célunk, ehhez kell hát igazodnunk!
záróének, kivonulás.