Angyalseregek játéka
Angyalseregek játéka
Karácsony ünnepén kegyes keresztények,
Zengjen, zengedezzen örvendező ének:
Áldás, békesség, alleluja!
Kis Jézuska ma született, örvend égi seregünk.
Őt dicsérve, magasztalva zeng mennyei énekünk.
Eljön közénk Isten Fia, Ő az örök szeretet,
Embertestet vett magára, hogy megmentse lelketek.
Szegénységben szállt a földre, hogy tanítson titeket, Alázatos türelemre, mely az égbe felvezet.
Szeretetből jött közétek, szeretetet hirdet Ő,
szeretetet, vigaszt talál nála minden szenvedő.
Szeressétek ti is egymást, úgy megsegít titeket,
Születése szent ünnepén áldás béke veletek.
Csakhogy végre földet értem, elzsibbadt a szárnyam, térdem.
Sajog minden tagom, csontom, hitetitek, ha én mondom.
Én is bizony majd meguntam ezt a hosszú vándorutat,
Még jó, hogy mondták odaát, hogy itt majd egy kész csoda vár.
Bizony, bizony én is várom, bár hogy mi lesz még nem tudom.
Olyan boldog vagyok mégis, hogy itt lehetünk mi is.
Szerintetek mi lesz itt most? Mi ez a nagy sokadalom?
Mennyben földön hangos ének! Úgy izgulok! Szép ünnep lesz?
Türelem csak angyalpajtás, várd ki mindennek a sorát!
Figyeljetek, s örüljetek, mindjárt kezdődik az ünnep!
Kedves hívek! Minden évben, szent karácsony napján éppen,
A mennyország a földre jön, növelni az örömötök.
Angyalsereg kész vagy-e hát? Mutasd milyen a mennyország!
Mit vesztett el Ádám s Éva, idézd fel e szörnyű múltat.
Hol játsszak én ilyen rossza, Istennek ellent hogy mondjak?
Nem kell engem lejátszani, itt vagyok én magam is!
Jól emlékszem még mit mondtam, mikor Évát tőrbe csaltam.
Kezdődjék hát el a játék, tudom a szerepemet még!
Elzavarni ne is próbálj, tudom, szükség van itt még rám!
Ez legyen most a tiltott ja, Jó és gonosz tudás fája.
Körös- körül szent a béke, minden zengi: jó az Isten!
Angyalok: Csupa fény az Isten kertje, körte, alma érik benne.
Jószívű az, aki adja, mindnyájunknak égi atyja.
Madár száll a kéklő égen, nap ragyog a tó tükrében.
Teremtőjét áldja minden, dicsértessék az Úristen.
Ádám: Milyen jó nekünk itt lenni! Ugye, Éve?! Milyen jó az Isten! Miénk erre minden!
Lucifer: Éva! Éva!Vedd már észre te, ha már Ádám olyan vak, hogy nem figyel a legjobb fára!
Éva: Arról a fáról mért nem eszünk, Ádám?
Ádám: Nem emlékszel? Azt mondta az Isten, hogy minden fáról ehetünk, csak arról nem. Ha engedelmeskedünk neki, akkor mindig boldogok leszünk.
Lucifer: Ez nem igaz, Éva! Ha megismered titkát annak a fának, olyan leszel, mint az Isten! Légy bátor! Miért kell neked Ádámra, meg az Istenre hallgatni?!
Éva: Ádám, gyere, ízleljük meg a tudás gyümölcsét!
Ádám: Éva, nem jó nekünk az Isten ellen fordulni. Gyere, hagyjuk ezt a fát!
Lucifer: Hagyod magad lebeszélni? Járj a dolog végére!
Éva: Jó, akkor csak menj, majd én magam....!
Ádám: Hadd nézzem akkor én is...!
Angyalok: Jujjjjj.....
Lucifer: Ha-ha -ha …...
Éva: Jaj, de fázom, jaj mi történt?
Ádám: Az Úristen már minket nem véd. Eljátszottuk szeretetét, tudásunk nélküle mit ér?
Angyalok: ez a tudás nehéz tudás, dönteni kell, kivel tovább!
Jók: Hallgass reánk, Isten vár rád!
Rosszak: Velünk gyere, rájuk se ránts!
Angyalok: Ez a tudás becsukta már az ember szíve kapuját.
Jók: Szeret Isten, szeret tovább!
Rosszak: Csak nem érzi a bűnös világ! ha- ha- ha
Ádám: Merre menjek, mit csináljak? Lesz értelmi munkámnak? Mikor mi jó, hogyan éljek? Szólj hozzám, Atyám, Istenem!
Rosszak: Isten nem szól, ess kétségbe, Isten elhagyott örökre! Ha- ha- ha
Jók: isten szeret térj vissza ház, kérd irgalmát, bocsánatát!
Éva. Ádám, segíts, mit csináljak? Kifáradtam a sok munkában!
Ádám: Pihenésünk sose lesz már, messze tűnt a boldogság!
Ádám és Éva: Ó bezárult Édenünk, rosszra fordult kezdetünk. Megtaláltuk a halált, üdvünk kincse zárra zárt!
Narrátor: Évezredek elmúltával sem szűnik a gond és bánat. Minden ember küzd és remél, keresi élte értelmét. Munkájába keseredve, gyönyörökbe temetkezve, keresi a boldogságát, Isten nélkül?- hogy találná.
Lucifer: Ne sírj, ne félj emberiség, hiszen rád vér a mindenség! Tőles függ a boldogságod, van már hozzá tudásod!! ha- ha- ha
Ördögök: Majd mi segítünk! M4glátod, hogy sikerül! Csak mindig ránk figyelj!
Ördög: Na, ez is a mienk már!
Ördög: Fogd a kezét ne ereszd hát!
Angyal: Ne csapjatok ily nagy lármát. Van itt elég szomorúság!
Anya: Megvan mindenünk most már, jó munkahely, autó, ház. Gyermekeink szépen nőnek, nemsokára kész felnőttek. A boldogság mesze mégis, a házunkat jól elkerüli. A férjem iszik, én veszekszem, nincs jó otthon, nincsen béke. Gyermekeink csavarognak, nem érzik jól itt magukat. Mit csináljak, mit tehetnék? Nincsen kiút? Nincs menekvés.
Ördög. Hozzuk a párod is ne félj, nincs már nektek semmi remény!
Nagymama: Keserű az életem már, gyermekem nem ismer hálát. Elhagy, nem törődik velem, jaj, de nehéz az életem. Öregségem napjaira, magányos beteg maradtam. Derekamnál, sajgó lábamnál, a magány sokkal jobban fáj. Nincsen, aki megvigasztal, ki hallja meg panaszomat?! Ennyit ért az élet csupán? És majd jön az örök halál?!
Angyal: Ne veszítsed el a reményt, Jézus rajtad is segít még!
Ördög: Hiába akarsz te jót, kárba vész fáradságod! Hallgasd!
Huligán:Mit ültök itt, mire vártok? Csak nem hiszitek a Megváltót! Isten, Lélek nincs, nem is lesz, kár hinni ilyen mesékben! Hé, apafej, idenézz rám! Az én életem- boldogság! Nem várok a túlvilágra, nem leszek Isten szavára! Nincs törvényem, nincsen célom, pihenek és szórakozom. Úgyis az élet értelme nem lehet más, csak élvezet. Apám, anyám csak güriztek, boldogságra mégsem leltek. Imádkozni rég nem tudnak, ők ne mondják, hogy Isten van!
Ördög: Itt a párja, ketten is vannak!
Angyal. De ő már majdnem az enyém!
Huligán: Lassan a testtel huligántárs, mit sem ér itt a lázadás!
Nemrég még én is azt mondtam, bárhogy, de ne így, ahogy van.
Keserű szívvel hazudtam, hogy lelkem üres, titkoltam.
De az üresség nem boldogság, nem hagy nyugodni, egyre csak fáj.
Hinni már nem tanítottak, szüleim se imádkoztak.
De épp mert ők se boldogok, úgy gondolom ez az ok.
Törvény kéne, jó cél kéne, hinni tudni, hinni kéne.
Ki az, ki ezt adni képes? Mirajtunk csak az segíthet!
Ördög: Nézd már, komám, ez bízni kezd, meglép tőlünk, ez megeshet!
Angyal: Én vezetem a következőt. A hit felé mutat utat Ő.
Tudós: Tudós vagyok fizikus, hír dicsőség bőven kijut.
Előttem a nagy mindenség, felfedezni gyönyörűség!
Az embertől nagyon félek, céltalan és értelmetlen.
Hiába tud nagyon sokat, nincs egy őszinte jó szava.
Én az embert nem szeretem, inkább magányosan élek.
Álmodozva boldogságról, jutok el a tudományhoz.
Tiszta rendszer, okos törvény. Ez a világ oly csodaszép.
Megszerkesztett harmónia, ember ilyet nem alkothat.
Jó lenne, ha lenne Isten, ki a világot teremtette.
Ezt az Istent úgy szeretném, e szép világot megköszönném.
Úgy szeretnék hinni benne, munkám mind imádság lenne.
Felfedezném azt az utat, melyen hozzá visszajuthat EZ A TÉVELYGŐ EMBERISÉG!
Ádám és Éva: /ének/ A mélységből kiáltok fel, Uram halld meg könyörgésem,
fordulj felém, és hallgass meg. Eléd tárom esdeklésem!
Mind:/ÉNEK/ Igazságos Úristenünk, jól tudjuk már, hogy vétkeztünk.
Bocsáss meg és fogadj vissza, eltévedtünk a világban.
Főangyal: Lassan véged van Lucifer, mert az idő elközelgett. Jön az Asszony, Sátántipró, Fia lesz majd a Megváltó. (Mária előjön.)
Angyalok: Angyalt küldött az Úristen, Máriához Názáretbe. A Szűz éppen imádkozik, Istenéről elmélkedik.
Gábor: Gábor angyal vagyok, Isten küldött égből. Üzenetet hoztam örök szép tervéről. Édesanyát keres, téged választ annak, Szűz Mária, drága, mondj igent az Úrnak! Vissza ne utasítsd, azt ki jönni készül. Szent próféták szava rég róla jövendölt. Évezredek óta választott nép várja. Légy az Édesanyja, Szűz Mária, drága!
Mária: Meglepnek szavaid, kedves égi hírnök, bár sejti már népem, hogy az idő eljött. Mégis miképp lesz, mondd el, nem tudhatom. Ezt a nagy kegyelmet, miért éppen én kapom.
Gábor: Bűntelen a lelked, ezért választ Isten, Szentlélek ereje munkálkodik ebben. Ne félj, ház Mária, ne félj, mert áldott vagy. Adj hálát ki eljön, szívedből imádjad.
Mária: Íme, én Uramnak szolgálója vagyok. Szent az Ő végzése, mindent elfogadok. Tudom, hogy a lelkem tőr fogja átjárni, fájdalmak útján sem fogom Őt elhagyni. Réges rég megírták ama nagy próféták, hogy majd a Megváltót sokan nem fogadják. Vidd a válaszomat, hogy én elfogadom, világ Megváltóját szeretettel várom.
Lucifer: Itt mi nem tehetünk semmit. Itt nekünk nincs mit keresni. De várjatok csak egy kicsit, fogunk mi még következni.
Főangyal: Az idő halad, meg nem áll. A kikiáltót szaporán!
Kikiáltó: Halljátok emberek a római birodalom nagyfölségű császárának, Augusztusznak rendeletét: Császári hatalmunknál fogva mindenkinek megparancsoljuk, hogy összeírásra mindenki jelentkezzék. És hogy tévedés ne essék, mindenkinek ott kell jelentkeznie, ahonnét ősei származnak, Késedelem nincs! Kivétel nincs! Indulás holnap reggel mindenki! Végeztem!
Főangyal: Gyorsan, gyorsan csomagoljunk, Mária, József útnak indul. Készítsünk hát Betlehemet,mindhármuknak védett helyet!
Angyal: Szentkarácsony éjszakáján, földre száll az égi Bárány. S amerre őt hű szív várja, megkeresi, megtalálja.
Angyal: Mi készítünk neki helyet, minden szívben Betlehemet. Jótettünk a meleg néki, buzgó imánk dédelgeti.
Angyal: Jászol mellé ül majd a Szűz. A mosolya árnyakat űz. Aki csak hozzá fordul majd, mindazokban öröm sarjad.
Angyal: Szent Józsefnek itt lesz helye, a Szent család így lesz teljes. Ő, ki védi Jézust, s anyját, véd minket is, gondot visel ránk.
Angyal: Ide gyorsan jó pásztorok, kik a nyájra kinn vigyáztok. Nektek van oly nagy hitetek, Jézushoz elsőként mehettek.
Pásztorok éneke: Hej víg juhászok, csordások, csörgedeznek a források. De gyönyörű ez az éjjel, hát csak tekintsetek széjjel!
1. pásztor: Kicsi bojtár tégy a tűzre, pattogjon a lángja. S leheverünk mindannyian báránybőr subánkra.
2. pásztor: Öregapó, mesélj nekünk, mit is mond az Írás? Mikor jön már megváltani az égi Messiás?
3. Öregpásztor. Ősszüleink rosszak voltak, s most bűnhődünk érte. Elveszett a szép mennyország, s nincs azóta béke. Be van zárva a bűn által az égnek kapuja, nem bocsátott senkit oda földről a menny Ura. Megígérte a Jóisten, hogy eljön majd Fia, elveszi a világ bűnét s az eget megnyitja. Addig viszont szolgaságban, sötétségben élünk. Hogy eljön a Megváltó, ebben csak remélünk. Ő hoz újra szeretetet és békét a földre, s uralkodik Jákob házán, királyként örökre.
1. Pásztorok: Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítőnk. Feléd sóvárog a szívünk. Törd át az ég zárt ajtaját, vár a világ, sóvárgva rád.
2. Főangyal: Jóemberek figyeljetek, s magatokra ismerjetek! Nemcsak múlt s játék csupán, e Messiás- várakozás. Mint pásztorok akkor régen, szabadulás úgy kérjetek. Kapcsolódjatok hozzájuk, vegyétek át buzgóságuk!
3. Mindenki: Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítőnk, feléd sóvárog a szívünk. Törd át az ég zárt ajtaját, vár a világ sóvárgva rád.
4. Pásztor: Pásztortársak figyeljetek. Nézzetek csak jól széjjel! Mit jelenthet e különös békességes éjjel?!
5. Pásztor: Valóban, milyen csend van. A szél is megállott. Szent áhitat lepte be most az egész világot.
6. Pásztor: Békés csendes álom száll ránk! Dalos, te légy éber strázsánk! Jövő napnak hajnalával, kelts fel pásztorok dalával!
Bojtár: Jól van, csak aludjatok. Majd én magam virrasztgatok!
Ének
Angyalok: Gyermek született a földnek, Fiú adatott néktek,s a Fejedelemség az Ő vállán. Jézus az Ő neve, a nagy határozat hirdetője.
Angyal: Glorai, in exselsis Deo!
Bojtár: Pásztorok, pásztorok, angyalszólás!
Angyalok: Glória szálljon a mennybe fel, s jöjjön a földre a béke. És az emberi szívbe a jóakarat! Amen.
Pásztor: Ha jól látok, látok angyalkát. Ha jól hallok, hallok muzsikát. Keljetek fel pásztorok, lássuk e csodát!
Angyalok: Mennyből az angyal 2. vsz.
Pásztorok: Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el. Betlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel odaérhessünk. Mi Urunknak tiszteletet tehessünk!
Főangyal: nemcsak ekkor, megyünk most is, az Úr Jézust köszönteni. Ma emberek, indulj te is, szíved lelked öntsd ki neki.
Angyal: Mondja velünk itt mindenki, örüljön velünk mindenki! Vigasságos hangos nagy örömünk támadt. Megszületett Jézus a beteg világnak.
Mindenki: Vigasságos , hangos nagy örömünk támadt, megszületett Jézus a beteg világnak. Felragyog immáron fényességes napja, Isten irgalmának!
Pásztorok: Kis Jézuska, mi eljöttünk, hogy tégedet megnézhessünk. Mostan nincsen báránykánk, fogadd szívünk örömdalát!
Pásztorok: Hozzád jöttünk égi gyermek, gyarló szívünk ne vessed meg. Nincs aranyunk, se gyémántunk. Örülünk, ha téged látunk.
Pásztorok: Azt hallottuk az angyaltól, hogy Te vagy a mi Megváltónk. Te légy Urunk és Királyunk, tiszta szívből mind imádunk!
Öreg: Felismertünk csillagodról, Szent Anyádról jászolodról. Ints csak egyet szolgád leszek, mindenkitől megőrizlek.
Kicsi bojtár: Édes kis Jézuskám, én a legkisebb vagyok. Semmim, semmim sincsen, de szeretlek nagyon. Fogadd el Jézuskám szerető szívemet. Érted dobog mindig, ameddig csak élek!
Mária: Megköszönjük jó pásztorok kedves látogatásotok. Ne feledjétek el sosem, amit most itt ígértetek!
József: Gyertek el hozzánk máskor is, Jézus meg fog majd áldani. Addig is bátran zengjétek, az Istengyermek megszületett.
Mind: Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott, angyaloknak énekével néked áldozok. Terjeszd fölém kezedet, hogy az istenszeretet, töltse el ma szívem- lelkem jászolod tövén.
Angyal: Erre, erre szegény pásztor! Ki éhezel, ki fázol százszor! Most viduljon szíved- lelked, kicsi Jézus megmelenget.
Lelkipásztor: Pásztor vagyok, lelkipásztor, elcsüggedek egyszer s másszor. Ha a nyájam szertekószál, s azt csinálja csak, mit muszáj. Segíts nekem, kis Jézusom, terelni őket jó úton. Adj erőt, hogy összefogjam apraját- nagyját falumnak.
Tanár: Én a gyermekek őre vagyok, nevelgetek, tanítgatok. Megfogom a piciny kezet, mely irónt, meg tollat vezet. A kis lábat irányítom, tudásmezőn, élethídon. Teszem mindezt szent nevedben, édes Jézus, segíts ebben!
Szántóvető: Én a föld pásztora vagyok, szántok vetek és aratok. Hogyha van mit, hogyha Te adsz, napfényt, esőt, ha osztogatsz. Csókot hintesz a virágra, meg búzakalászt a világra. Védj, ha Atyánk keze büntet, add meg a mi kenyerünket!
Iparos: Szerszámok pásztora vagyok. Fúrok, vések és faragok. Kicsi bölcsőt, nagy koporsót. Használok árt, fejszét, orsót. Az én nyájam minden munkás, kis Jézusom, minket is láss! Add, hogy ahol búg egy szerszám, áldás fakadjon ezerszám!
Jézuska: Kérésetek kedves nekem, kívánságtok meg is teszem. Ugye segítesz Édesanyám?
Mária. Mindenkinek gondján baján!
Angyal: Három király bejöhet-e, egy hófehér, egy fekete. És egy rongyos király szegény...
Jézuska: Őhozzájuk is jöttem én!
Menyhért: Messzi országból jöttünk erre, az ifjú nagy királyt keresve. Otthon megláttuk csillagát, s lelkünket úgy hatotta át. A külső mag, a lelki fény, hogy elindultunk üzenetén.
Boldizsár. Mert semmi azt vissza nem tartja, kit megmozdít az Úr malasztja.
Gáspár: Az ég küldött kíséretet, és egy üstökös vezetett. S mit nem mondott az égi jel, arra embertudás felelt. És most itt állunk hódolattal, és mélységes áhitattal. Mi elmondjuk leborulva, áldunk Téged százszor, újra.
Gáspár: A betegek királya vagyok. A koronám nem is ragyog. Az is halvány, az is sápadt, virágozd fel életfámat! A könnyeket ma elengedd, vigasztald meg, aki szenved. S hadd fizessek garmadával, a szenvedés aranyával.
Boldizsár: Szíved elé jöhetek- e? Én a bűnösök követe. A koronám most fekete, aranyszínű, mondd lehet- e? Az országom ellenséges. Ó köss békét velem, édes! Kis királyom, szent királyom. A bűnöket szánom, bánom. Oldjanak fel e kis kezek, s hűtlen többé nem leszek. Szálljon hálám tömjénfüstje: Ábel oltár lágy ezüstje.
Menyhért: Szegényke királya vagyok, a boldogság ma ránk ragyog. Kivirult a fagyos tél, mert Te jöttél, mert hozzánk jöttél. Kis viskónkból lett palota, nem királyként jössz te oda Jézusom, hanem mint testvér, szíveinkkel egy szív egy vér. Öröm, minket el sose hagyj, Isten hozott, a miénk vagy! Hálánk jele: Koldus- mirha, kis virágunk üde szirma!
Tudós: megköszönjük, égi Kisded, megtaláltuk igaz fényed. Csillagfényed mosolyogta, vár a világ Megváltója!
Anya: Mily egyszerű az égi lény, nem övezi királyi fény!
József: Mert a fénylő paloták, nem értik az égi csodát. Elmerülve földi fénybe, nem néznek már fel az égre. Ő választott szegénységet, mert a kincsek kötelékek. A szívekre nyűgöt kötnek, ezért sokan dideregnek.
Jézus: Ne félj, ne félj emberiség! Atyámhoz elvezetlek én! Hallgass reám, kövess engem Boldogsághoz az út ez lesz! Megáldalak benneteket, tudós, anya, megtört öreg. Titeket is két huligán, keressétek, van boldogság!
Mindenki: Nagy béke tölt el...
Főangyal: Zárszóhoz sorakozzatok, készülődjünk búcsúzáshoz!
Angyal: Mi most újra mind fölmegyünk, ennyi volt csak a szerepünk. Reméljük, hogy kegyelmeket közben bőven nyertetek.
Angyal: Egy dolgot még ne felejtsen közületek senki sem el: hogy Lucifer nagy hadával, leselkedik állandóan.
Angyal: Még a hangját sem hallottuk, fél Jézustól, bizony elbújt. Ha nem érzi közelében, bátorsága akkor jön meg.
Dicsértessék a Jézus Krisztus, most és mindörökké, amen.