Az Oltáriszentségről
Idős paraszt bácsi az Oltáriszentségről
Idős paraszt bácsi utazott vonaton hazafelé Budapestről. Beszédbe elegyedett egyik fiatal útitársával. Elmondta, hogy lányánál volt Budapesten. És mit csinált ott? – kérdezte a fiatalember. Beszélgettem az unokáimmal, aztán végigjártam
azt a sok gyönyörű budapesti templomot, mert az ember csak ott tud igazán jól imádkozni, ahol az Úr Jézus is jelen van.
Tudja, én tanyán lakom, és az iskolahelységben kialakított kis kápolnában van csak vasárnaponta szentmise. De mennyivel másabb az a templom, ahol az Úr Jézus jelen van az Oltáriszentségben. -És Ön elhiszi, hogy abban a kis
ostyában az Úr Jézus jelen van?- kérdezte kétkedve a fiatalember. –Természetesen,- válaszolta a bácsi - Ön mikor megszületett, egészen kicsi volt, aztán a sok jó tápláléktól nőtt fejlődött ilyen nagyra. Ha az emberi test meg tudja tenni, hogy a táplálékot hússá, vérré alakítja, mennyivel inkább tudja ezt Isten megtenni. A fiatalember azonban még mindig kétkedve kérdezte: -Hogy lehet, hogy a nagy Isten jelen van egy kicsi ostyában? A bácsi megint hasonlattal válaszolt:
„Tudja, hogy milyen nagy magas a Gellért-hegy, ha eléje áll egészen kicsinek tűnik. De még milyen kicsi a szeme, mégis belefér, nemcsak a Gellért-hegy, hanem akármilyen magas hegy és óriási távolság. Hát Isten, aki a szemet alkotta,
hogy ne tudná megtenni, hogy benne legyen abban a kis ostyában.” Erre már a fiatalember nem tudott mit mondani, de a bácsi folytatta. „Tudja, mikor hazamegyek a templomok látogatása után, és megkezdődik a nehéz mezei munka, érzem az Úr Jézus segítségét; a Szentségi Jézus ad erőt, hogy munkámat mindig becsületesen és legjobb tudásom szerint végezzem.”
Aquinói Szent Tamás himnusz az oltáriszentségről
Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságúl az emberért
a föld úra, a felséges
méh gyümölcse nem kimélt.
Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szüz, szeplőtelen.
Értünk hullt magként a földre
s lakozék az Ige lenn:
a csodák rendjébe szürte
életét a Kegyelem.
S hogy a végső estebédet
ülték ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.
És a kenyér lett igévé,
kenyérré az Ige-test
és a bor Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.
Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
uj ritussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!
Az Atyának és Fiának
legyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!