Hit-tan-terem

Egy fiatal, kíváncsi csillag egyszer kihajolt kicsit a pályá­járól. Azonnal elragadta a Nap gravitációs ereje. Szegény kis csillag akkora sebességgel repült, hogy egy sokszínű sávot húzott maga után. Egy szép, látványos fény­csóva volt, de nagy veszélyt jelentett a kis csillag számára. Kezdte elveszteni az összes anyagot, amiből állt.  A kis csillag, mely alig volt már nagyobb, mint egy al­ma, egy erdőben a földre esett. A vaddisznó éppen ott turkált a környéken. Azt hitte, hogy valami ehetőt talált, és ráharapott. A csillagot persze nem lehet megenni. Bele is tört az egyik agyara, erre dühösen megfordult, és hátsó lábával földet, le­veleket és száraz ágakat kapart a csillagra. Szegény csillag egyre halványabb lett, és fénye már nem tudott áthatolni a földön és a leveleken, amik alatt fe­küdt. És mivelhogy egy eltemetett csillagnak nincs semmi ér­telme, hamarosan úgy érezte, hogy meghal.

Éppen arra járt egy asszony, aki gombát és gesztenyét keresett. Hosszú, hegyes végű bottal kutatott a levelek között, és mikor félrelökött egy kupacnyit, észrevet­te a csillagot. Gyengé­den lesöpörte a földet, ami ránehezedett. Mivel az asszony jószívű volt, a csillag teljes fényében ra­gyogott fel.

-Ó! - kiáltott fel az asszony -, hazaviszem, hogy megvi­lágítsa az utat, mikor a férjem jön haza a munkából, és a gyermekeim az iskolából.

Amint hazaért, az ablakpárkányra tette a csillagot. Amikor a férj este hazatért, meglepet­ten látta a fényt.

-   Mi az, ami így világít? - kérdezte a férfi.

Az asszony el­mesélte, hogy mi történt.

-   Biztosan valami értékes dolog - mondta a férfi. – Adjuk el valakinek!

-   Nem! - mondta az asszony. - Rakjuk ki a ház elé, hogy megvilágítsa az egész utat!

Az asszony szavaira a csillag fényesebben ragyogott fel, mint valaha. De a férfi nem hagyta annyiban, és rábeszélte a feleségét, hogy adják el a csillagot.

Másnap gondosan becsomagolták egy vastag barna kartonpapírba, a csomagot átkötöt­ték spárgával, és a férfi elvitte a városba. Elment a legelőke­lőbb ékszerboltba. A pultra tet­te a csomagot, és amikor kinyitotta, a csillag meleg fénye be­ragyogta az üzletet, elsápasztva az igazgyöngyöket és a gyé­mántokat.

Az ékszerész szeme fösvényen megvillant, és így kiáltott:

-  Darabokra törhetném, hogy sok ékszert csináljak belő­le, és...

Nem tudta befejezni a mondatot. A csillag fénye ólomszürkévé vált.

-  Miféle tréfa ez? - ordította éktelen haragra gerjedve az ékszerész. - Tűnjön el, és vigye innen ezt a szemetet!

Az utcára lépve a férfi nem tudta, kin töltse ki haragját és csalódott­ságát. Dohogva került ki egy járdára leterített kis szőnyeget, melyre három kisgyermek különböző dolgokat, és egy táb­lát rakott ki a következő felirattal: „Jótékonysági vásár a Szent Nazarénus szegényeinek ebédjéért". A férfi megállt, és kárörvendően eléjük rakta a csomagot.

- Tessék, adjátok el ezt is! - mondta, és elment.

A gyermekek csodálkozva nyitották ki a csomagot. A csil­lag fénye elvakította őket. A szívet melengető fény arany­sárgán lüktetett.

- Nagyon szép! - suttogták meghatottan.

-   Nem adhatjuk el! - mondta az egyik.

-   Tegyük az üstökös közepébe, ami ott van a templom ka­puján... - javasolta a másik.

-   Így ma éjjel világítani fog azoknak, akik misé­re mennek - mondta helyeslően a harmadik.

Azonnal szalad­tak a templomba. Így Karácsony estén az eltévedt kis csillag újra megtalálta létének értelmét. Boldogságában olyan erősen ragyogott, hogy éjfélkor a templomtér ugyan­olyan fényes volt, mint délben.