Karácsonyi üdvözlőlap
Karácsonyi üdvözlőlap
Szereplők(10):
Postás
Édesanya
Édesapa
1. angyal
2. angyal
Öreg pásztor
Fiatal pásztor
Álmos pásztor
Szűz Mária
Szent József
Postás:
Hol az utca, hol a házszám, bárcsak mindet megtalálnám,
Karácsonyi üdvözletek, mennyi munka van veletek.
Évről-évre mégse bánom, legalább itt a karácsony,
Öröm nekem is, mi másnak, az emberek alig várnak.
Szép karácsonyt, sok örömet, békességet, ifjú s öreg,
áradnak a kívánságok, mindenkinek, mire vágyott.
De valamit megfigyeltem, amiket kézbesítettem,
mind-mind csak álmokról szólnak. A szép szavak csak úgy folynak.
Amit mégis hiányolok, bár a béke komoly dolog,
nem tart soká, elszáll hamar, többnyire a karácsonnyal.
Itt most mégis megtaláltam egy lapot e nagy táskában,
Ami mindtől különbözik, meggyőzőnek ígérkezik.
Édesanya:
Karácsonyra sok kegyelmet, Istentől jött békességet!
Szülessen meg szívetekben Jézus, miként Betlehemben.
Ajándékul megváltást hoz minden évben minden házhoz.
Imádkozunk is értetek, örömével elteljetek.
Édesapa:
A Gyermek, ki leszállt közénk, mint testvér, úgy lett a miénk.
Mennyit küzd a kis családunk, hogy a helyünket megálljuk.
Hogy rombol a hitetlenség, s ezen át a nagy ellenség,
a kísértő azt akarja, karácsonyunk legyen rabja.
Édesanya:
Ma a városban hallottam, azt beszélték nagy komolyan,
hogy e jászol csak hagyomány, feltűnt az idők folyamán,
másnak pedig csak hangulat, az ember most jobban mulat,
Mit tud, mit ért ebből, aki Jézust Istennek nem hiszi?
Édesapa:
Én meg munkások közt élek, ők igen nehezen élnek.
Minden változástól félnek, szellemileg is szegények.
Butít tévé, újság, rémhír, de jó lenne az Örömhír,
Bár megértenék, s felfognák, Isten szavát fontolgatnák.
Édesanya:
Gyerekek, gyertek, eljött az Úr Jézus.
Édesapa:
Elérkezett karácsony örömhíre!
Ének...
1. Angyal:
Máriának Betlehemben eljött a Megváltó csendben.
Hé, pásztorok, hol bujkáltok? Hiszen nagy öröm vár rátok!
Ki hinné, de mégis így van, Isten Fia közöttünk van.
Elsőként ti tudtok róla, elkésnetek, szép nem volna.
Álmos pásztor:
Ki mer zavarni álmomban? Kiabálni éjszakában?
Szemembe világítani? Örömhírrel csábítani?
Méghogy Betlehem s Megváltó! Méghogy jászol meg istálló!
Na és pont a sok rongyosnak, ázó-fázó pásztoroknak?
2. Angyal:
Ébredj, gyorsan, fel a fejjel!
Álmos pásztor:
Gyere vissza inkább reggel!
2. Angyal:
De hát én egy angyal vagyok.
Álmos pásztor:
Az maradjon a te bajod.
2. Angyal:
Hallgass már meg, szépen kérlek! A jó hírrel Isten küldött.
Álmos pásztor:
Én meg neki visszaküldlek. Mondd meg neki, nappal küldjön!
2. Angyal:
De nehéz angyalnak lenni, ha Jézusért kell felkelni.
Egy ilyen álmos pásztornak azt mondja, hogy jöjjek holnap.
De hiszen ma van karácsony, ez valóság, nemcsak álom!
Fiatal pásztor:
Testvér! Testvér! Ne ellenkezz! Angyal szárnya itt lengedez.
Álmos pásztor:
Köszönöm, de tél van, fázom. A legyező kell majd nyáron.
Öreg pásztor:
Ezzel így hiába beszélsz. Ez a bot meghozza eszét.
Álmos pásztor:
Na, na, öreg, mi nem várhat? Ideges vagy, mi a bánat?
1. Angyal:
Jézus szeretete sürget. Benne Isten testesült meg.
Édesapa:
Ez a mai ember baja, hogy a kényelmesség rabja,
ki meg szeret tenni-venni, azt a lelke nem érdekli.
Édesanya:
Ó, engem hányszor faggatnak: mi a titka nyugalmadnak?
A hitem –én azt felelem. De jó neked -- s legyintenek.
Édesapa:
Máskor meg térítők jönnek, ők is Jézusról beszélnek,
Összevissza hadováznak, nagy baj hinni a szektáknak.
Édesanya:
Gyermekeim, ma, szenteste, a Szentírást vegyük kézbe.
A próféták ígérete a Jóhírt megjövendölte.
Ének...
Álmos pásztor:
Messze van még az a város? Hát a Kisded sosem álmos?
Fiatal pásztor:
Ha a test alszik is éjjel, a lélek maradjon éber.
Az Úr Jézus ma kisgyermek, de mint bíró jelenik meg
s számon kér az idők végén, legyen irgalomra remény.
Meddig sírtunk, meddig vártuk, most, hogy itt van, mire várunk?
Mért' nem rohanunk lihegve, imádni őt Betlehembe?
Édesapa:
Úgy látszik, nem új jelenség, akkor is volt lelki restség,
Lelkesedésnek hiánya, ez rombol ma is -- hiába,
Politika, és szegénység, szellemi igénytelenség,
Sok-sok szürke embert teremt, ami fontos, mind tönkrement.
Édesanya:
Megváltót várunk, mint akkor, nem tévétől, nem a banktól,
Szenvedélyek s önző élet az embernek mennyit érnek?
Van mennyei Atyánk, aki minden gondunk enyhítheti,
A Megváltót, kire vártunk Egyházában megtaláljuk.
1. Angyal:
Pásztorok, ez mire való? Alattatok jég lesz a hó,
ti meg szépen belefagytok, ha itt csak így vánszorogtok.
2. Angyal:
Vár a mindenség királya. Istálló a palotája.
Trónusa a jászol s szalma, Ő vállalta, így akarta.
Édesapa:
Ó, de félünk nélkülözni, pénzről, rangról lemondani,
pedig áldozatok nélkül, az életünk elsötétül.
Édesanya:
Ha Istenre, szentmisére, imádságra időnk féltjük,
az ördögnek dolgozunk és igazán nem is élünk.
Öreg pásztor:
Valami mindig hiányzott, nemcsak testem ázott-fázott,
De vigaszom se volt nekem, így tengettem az életem.
Éreztem, hogy bűnös vagyok, s nem találok bocsánatot.
De most egy kis fény szivárog e barlangból, ahol állok.
Ének Szűz Máriáról...
Szent József:
Tessék, tessék, jó pásztorok, angyalotok ide hozott,
Bár én itt nem szolgálhatok semmivel, mi illő dolog,
Meleggel, se kényelemmel, ám a csoda itt tárul fel.
Őt ringatja szűz hitvesem, akiért a világ eseng.
Bár kemény, de mily szerencsés sorsotok, ez égi vendég
titeket fogad elsőként, míg a világ esendőként
máshol keres boldogságot. Ám a szívünk Őrá vágyott.
Gyertek hát és köszöntsétek! Lángoljon az öröm nektek!
Öreg Pásztor:
Ó, de apró, ó, de gyenge, a vállán a világ bűne.
Álmos Pásztor:
Ó, de kedves, mily megértő. Ő a hatalmas Teremtő.
Fiatal Pásztor:
Ó, de szerény édesanyja, tisztaságos Szűz Mária.
Szűz Mária:
Ó, gyönyörű szép, kicsi Jézusom. Míg alszol, óvlak, kezedet fogom.
Jászolodat ringatom, életedet vállalom, Szent Karácsony éjjel.
Ó, kegyes Isten, mennyei Atyánk. Elküldted ím a legnagyobb csodát.
Kicsi Jézus bátorít, hogy megment a tiszta hit kárhozattól minket.
1. Angyal:
Dicsőség a magasságban Istennek Szent Háromságban,
Hogy a Fiú embersége áldás az emberiségre,
Ó, hozzánk de irgalmas volt, bűnös népéhez lehajolt.
Adjunk hálát mind ma éjjel, lelkünk teljen el az éggel.
2. Angyal:
Békesség a földieknek, jó szándékú embereknek.
Akik szózatunk hallották, s e barlangot választották.
S akiket a hű szeretet a kicsi Jézushoz vezet.
Maradjon is meg lelkükben, hordják Jézust bensejükben.
Fiatal pásztor:
Ajándékot illett volna hozni ezen alkalomra
a didergő kisgyermeknek. A szívemen melegedj meg!
Ó, de csodás ez az éjjel, fel sem foghatom ezt ésszel,
Látni a hatalmas Istent --szelíd kisgyermekként itt lent.
Öreg pásztor:
Öregségem nem ajándék, helyedben én szebbre vágynék,
De türelmem legyen tiéd, sok év után sok bölcsesség.
Ezt eddig is tőled kaptam, de hogy ki vagy, nem tudhattam.
Most már látlak, Isten Fia, hozzád készülök én haza.
Álmos pásztor
Pásztortársak, igaz lenne? Eljutottunk Betlehembe.
Eddig kételkedtem, tudom, most kincsként bizalmam adom.
Ha kell, érted éber leszek, többé én sem késlekedek.
Érted ha kell, korán kelek, ha elfogadsz, boldog leszek.
Postás:
Hivatásom mint a szolga, tettem eddig béres módra.
Most fogtam fel csak értelmét: hogy hordhatom örömhírét
Szent Karácsony ünnepének, a Kis Jézus kegyelmének,
Hogy ma éjjel ez a világ összeforrjon szívünkön át.
Ugyan, ugyan, jó emberek, ki adhat nekünk különbet
Igaz békénél és hitnél, bűnből való megtérésnél?
Testvér, most már nyújtsd a kezed, Kisded kezét el ne engedd!
Változtasd meg életedet, Tedd, mit Istened mond neked!
Ének...